2008. május 28., szerda

Ballagásra: ballagási versek, sms-ek, köszöntő, idézetek

Ballagásra: ballagási versek, sms-ek, köszöntő, idézetek



A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,
Csak álom volt a szép diákvilág,
S mint a fecske alkonyati szélben,
Ma szárnyat bont egy sereg diák.
(Ady)


"Régi harcok,
régi kopott könyvek.
Mosoly, derû
néha fájó könnyek.
Múlik minden,
rohannak az évek.
Búcsút intünk
múló diákévek."


Domokos napra

Midőn szüleid és mind akik szeretünk
Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk;
Midőn kedvedért a - bár hiános - család
Vígan ülte körül innepi asztalát:
Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?
Egy édes csemegét: hizelgő éneket?...
(Arany János)


"Az elszakadás áll elõttünk,
Világi lárma csalogat,
Az útra néz mindenki köztünk,
Kigyúl az ifjú gondolat."


„Mert az égi útnak elve:.
kúszva, vérzőn énekelve,
portól, sártól piszkosan,
menni mindig, biztosan”
(Dsida Jenő)


Távol már a kezdet,
De távol még a vég,
Elértem a labirintus közepét.
Csalódások, gyönyörű emlékek
Velem vannak,
Megőrzöm őket.


Nem elég a jóra vágyni,
A jót akarni kell.
De nem elég akarni,
Tenni, tenni kell.
(Váci Mihály)


Előre föl, miénk az élet,
E széles földnek kerekén,
Szemünkbe csillog az ígéret
És bennünk virág a jó remény.
(Juhász Gyula)


A búcsúzónak minden emlék drága,
Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,
Hogy emlékezzék a távolban is
A helyre, melyre visszavonja vágya,
Tanú lesz az érzéseiről halálig,
S egy semmi így legdrágább kincsé válik.


"Senkinek sem kötelessége
Hogy nagy ember legyen
már az is nagyon szép,
Ha valaki ember tud lenni."
(Alfred Capus)


Az emlék olyan virág, amely nem hervad el soha,
Eső nem tépi el, szél nem hordja tova,
Gyűjtsél tehát csokorba, amennyit csak lehet,
A csokor közt őrizd meg örök emlékemet.


"Régi harcok,
régi kopott könyvek.
Mosoly, derű
néha fájó könnyek.
Múlik minden,
rohannak az évek.
Búcsút intünk
múló diákévek."
(Hemingway)



Régi arcok, régi kopott könyvek
Mosoly, derű néha fájó könnyek,
Múlik minden, rohannak az évek,
Búcsút intünk múló diákévek.


Tóth Juli: Óvodai búcsúzó

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.
Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.
Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!


Vén diák

Új iskola, új barátok,
Nem biztos hogy ez vár rátok!
Tán igen, de szived még bizonytalan,
Belül kétség és félelem van.
A csomagod kinn áll a küszöbön,
Míg el nem veszed, ottmarad a kövön.
Szemedben könnyfátyol jelenik meg,
Ijenkor az ember csak habog-hebeg.
Nézed régi tanáraid,
Látod régi cimboráid.
Fáj az emlék de még is öröm,
Evvel magam csak gyötröm!
Új iskola, új cimborák,
Ballagj el te vén diák!


"Az igaz ember hitét, meggyőződéseit
nagy katasztrófák sem képesek
sarkaiból kifordítani."
(Jókai Mór)


"Soha le nem mondani
Soha el nem csüggedni
Ha kell mindig újra kezdeni"
(Kossuth)


"Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell."
(Váci Mihály)


"Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni,
fõként ne gyûlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre!"
(Goethe)


Küldj te is hasonlókat...

2008. május 27., kedd

Pedagógusnapi idézetek, smsek, versek, köszöntők

Pedagógusnapi idézetek, smsek, versek, köszöntők!

Június első vasárnapja – pedagógusnap! Megünneplésére először 1952-ben került sor! Június első vasárnapját pedagógusnapnak nyilvánította egy, 1951-es minisztertanácsi határozat - a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként!


Donászi Magda: Pedagógusnapra

Ma, amikor az egész ország
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindnyájuk kis szive.
Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.

Spiró György: Bada tanár úr

Megtanított szeretni, tudunk hát gyűlölni is. Megtanította, mi az értékes, tudjuk tehát azt is, mindig, bármilyen élethelyzetben, mi a talmi. Megtanította nekünk az irodalomban, mi a tragédia. Képessé tett minket arra, hogy saját életünkben is érzékeljük és megéljük a tragikumot. Teljes életet kaptunk Bada tanár úrtól.

Róth Márta: Pedagógusnapi köszöntő

Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.

Faludy György: Engem még tanítottak

Engem még tanítottak; és te
tudod, mit hol keress; korán
születtünk; újabban hülyéket
nevelnek ki az iskolán.

Így választottunk, nagyravágyók,
tanulást, tiszta ágyhelyet,
szegénységet és szabadságot
bőség és pusztulás helyett.

Kortársainktól egyre messzebb kerültünk.
Szólj, s nem értenek meg.
Mit kezdünk velük itt az elnyűtt

bolygón, hol közös az utunk?
A gondjaikat vállra vesszük,
örömeiktől elfutunk.

Jankovich Ferenc: Tanítónknak

Mi már tőled sokat kaptunk,
de tőlünk te keveset,
az arcodból, a hangodból
sugárzik a szeretet.
Fogadd tőlünk ezt a csokrot,
mit kötött a szeretet,
hála-hála mindig hálajó tanítónk teneked.

Szőke Jenő: Pedagógus napra

Távolból elnézzük a "kékellő" erdőt,
Enyhe szélfuvallat hajt egy bárányfelhőt,
Napot nem takarja, aranyló sugara,
Szórja szerte fényét: PEDAGÓGUS NAPRA.

Mezei virágok pompáznak e fényben,
Vibrál a délibáb néma rezdülésben,
Hajladozó fűzfa ad nyugtató árnyat,
Sok kis iskolásnak, kik ma erre járnak.

Vadvirágot szednek, csokorba kötik azt,
Dallal köszöntik ők, a késői tavaszt
Majd viruló arcal, remegő kezekkel
Tanároknak adják, hálás szeretettel.

Tasnádi Varga Éva: Tanítómnak

Szép virágcsokromnak
köszönt minden szála,
nem fáradtál annyit
év közben hiába!
Könyveim, térképem
becsukódnak rendben,
s megtelt füzeteim
beszélnek helyettem.
Hófehér lapjukon
betűk sokasodnak,
mit nem tudtam tegnap,
megtanulom holnap.
Oktattál, neveltél,
oly türelmes voltál,
s velem együtt köszönt
lásd az egész osztály!

Küldj te is hasonlókat...